Cikkek:

Fehér Anikó

Ez (is) Amerika!

2. rész: Cleveland

Kétségtelen, hogy erről a hatalmas országról számos képzet és még több tévképzet él azok fejében, akik még nem jártak ott. A vélemények nagy része korábbi meggyőződéseken és előítéleteken alapszik. Azonban van az Új világnak egy másik arca is. Többedszerre is csak ízlelgetem, próbálgatom.

New Yorkot képtelenség teljesen megismerni, ezért lehetetlen megunni is. Ám az idő véges, tovább kell menni.
Utam Cleveland felé vezetett. Ohio állam nagyvárosa híres régi magyar közösségéről, mindig is központi helye volt a kivándorolt magyaroknak. Ma olyan erősen él a hagyomány, hogy harmad, sőt negyedgenerációs fiatalok is remekül beszélik anyanyelvünket és ápolják őseik hagyományait. Van itt egy Kossuth szobor is, hisz ő maga is járt errefelé 1852-ben.
 Az 1900-as adatok szerint közel 10.000 magyar ember talált a városban új otthonra. Dr. Szentkirályi Endre, az Egyesült Magyar Egyletek alelnöke kutatásai alapján a 2010-es amerikai népszámlálási adatok szerint Clevelandben és környékén kb. 105.000-en vallották meg magyar származásukat, közülük 6.000-en beszélnek otthon magyarul. Mintegy 400-an járnak rendszeresen vasárnaponként magyar misére vagy Istentiszteletre a tíz különböző magyar templomba, 2000-en tartoznak különböző magyar szervezetekhez. Van itt négy magyar cukrász és egy magyar hentes is.
A teljes USA lakosságot nézve 2010-ben mintegy 1,5 millió volt a magyar, és kb. 91.000-en beszélik is nyelvünket.
A város az Erie tó mellé épült, gyönyörű házak övezik a partot. Az egész település nyugalmat sugároz, lakói is ilyenek. New Yorkhoz képest nagy itt a kontraszt, felhőkarcoló csak néhány van, ám sokkal több a régi időket idéző épület. Világhírű Szépművészeti Múzeumába bárki ingyen mehet be, és csodálhatja a sokféle kiállítást. Vannak vezetett ismeretterjesztő múzeumlátogatások is, érdemes csatlakozni hozzájuk. Az elsősorban adományokból működő, önkéntesek által vezetett Magyar Múzeumban ízelítőt láthat az arra járó népművészetünkből, és vásárolhat néhány magyar terméket, ruhát, terítőt, de akár régi bakelit lemezt is.
Fontos szervezete az itteni magyarságnak a cserkészet, mely itt mintegy 62 éves múltra tekinthet vissza. Jelenleg négy csapata van a városnak, összesen kb. 250 taggal.
Negyven évvel ezelőtt egy kedves magyar házaspár, Temesváry András és felesége, Magdi elindította itt a regös cserkészetet. Erről a mozgalomról talán otthon is kevesen tudnak. Ez az irányzat a magyar cserkészeten belül a népi hagyományokat ápolja és terjeszti. Karácsony Sándor, Morvay Péter és Bárdos Lajos nevéhez fűződik elsősorban, kezdete a múlt század 10-es éveiben volt.  Őrsi foglalkozásokon, tábortüzek mellett tanulták a népdalokat, mondókákat, néptáncokat. A regösök hamarosan világtalálkozókon (dzsemborikon) mutatták be a magyarság szellemi kincseit.
A cserkészet, és ezen belül a regösök Cleveland magyarságának egyik legfontosabb összetartó erejét képezik. Hetente többször is összejárnak a fiatalok és idősebb segítőikkel, vezetőikkel együtt magyar népdalokat, néptáncot tanulnak a napi cserkész feladatok elvégzése mellett. Mostani vezetőik Szélpál Zsófia, Tábor Anna és Tábor Mátyás. A társaság központi alakja, lelke Pigniczky Eszti, az örök cserkész, aki négy gyermekes anyaként fiaival és kislányával egy tánccsoportban ropja, velük énekel. A hagyomány így megy át a legtermészetesebb módon nemzedékről nemzedékre.
Nyaranta különböző táborok, magyar iskolák vannak szebbnél szebb természeti környezetben. Itt az amerikai átlag élettől messze eltérő, természetes közeget hoznak létre, az általános cserkész rendszabály szerint: ugyanúgy hagyják ott a helyszínt, ahogyan kapták, vagyis semmiféle környezetszennyezést nem csinálnak. Itt még nagyobb a kontraszt a gyorséttermekhez, teljes felszereltséghez és kényelemhez szokott fiatalok életében. Bizony, az illemhelytől kezdve a mosogatási lehetőségig mindent maguk készítenek és takarítanak el.

November 16-án a regös csapat megünnepelte a 40. születésnapját. Egy 1000 fős színháztermet béreltek, ez volt a helyszíne a fergeteges, több mint kétórás műsornak. Sokat látott szakembereknek is lesett az álla a 40 éve Kodály nyomdokában…  című előadás után. Konferálás helyett vetített képeket, feliratokat láttunk. Mindenki megtudta, ki is volt Kodály, mi módszerének lényege, láttunk egy archív interjút is vele. A színpompás műsor a cserkészek gyermekkarának Kodály – Bárdos műveiből összeállított műsorával kezdődött. Ezt a regösök és a hozzájuk csatlakozott felnőttek 50 tagú vegyeskara követte Kodály és Farkas Ferenc kórusműveivel. Hihetetlen magas szinten énekeltek, csodálatos átéléssel és élvezettel. E sorok írójának volt olyan szerencséje, hogy négy évvel ezelőtt elkezdhette velük a munkát, mely az utóbbi hónapokban már némi technikai segítséggel, skype-on keresztül ment, közel 8000 km távolságból. Előttük állni a színpadon, vezényelni őket, velük együtt meghajolni felejthetetlen élmény, megtiszteltetés volt!
Nemcsak a táncosok, minden szereplő népviseletben volt. A ruhákat ők maguk készítették, volt, aki hajnalig varrt az előadás előtt. Ki tudja honnan tudtak ennyi ideillő anyagot összeszedni, szalagokat, gyöngyöket előállítani. A végeredmény bármely itthoni népi együttes jelmeztárával vetekedett.
A műsor további részében néptáncot láthatott a közönség a magyar nyelvterület szinte valamennyi dialektus területéről, valamint egy helyi műkedvelő zenekar előadásában Kodály Zoltán Galántai és Marosszéki táncait. A táncokat a torontóban élő ifj. magyar Kálmán és nemzetközi zenekara kísérte, csodálatos összhangban, igen magas technikai színvonalon. Zenekarának oszlopos tagja az ukrán származású virtuóz cimbalmos, Alexander Fedoriouk.
A regösök tánctudása valóban lenyűgöző. Magyar segítőjük is volt, Szabó János, a Nógrád Táncegyüttes alapítója, valamint Bodor Lídia kazári népművész. Ők ketten igazi „hazai” hangulatot teremtettek a Palóc lakodalmas c. műsorszám előadása előtt, amikor ízes palóc tájszólásban – mert ez az ő anyanyelvük – keresték a közönség tagjai között az elveszett „libuskát”, a „csutkát”, azaz a menyasszonyt. Nagy taps és jókedv köszöntötte megható és élvezetes produkciójukat.
Most a karácsonyra készülnek, már lehet rendelni mákos kalácsot, lehet szaloncukrot vásárolni. És készülnek a cserkészek a betlehemessel, kántálással is. A családoknál magyar énekek szólnak, és magyar misére mennek majd.
Amerikának sok arca van, sokféle nép lakja. Mégis rend van itt, és kap mindenki helyet. Láttam az „igazi” és a magyaros Amerikát is. Ez utóbbiban, Clevelandban valóban otthon érzi magát az ember.
A mondás szerint el kell veszíteni valamit ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk… Nem tudom, hogy igaz-e, de Amerikából hazajőve, magyarságomban ismét megerősödve kezdem azt hinni: igaz.