Fehér Anikó:

 Almabor és gregorián

Hagyománytisztelet a 21. században * Norvégia mint úti cél

 

Nem tipikus nyaralási helyszín, csak azok utaznak a skandináv országokba, akik tudják miért mennek oda és a nagyon elszántak. Pedig többszörösen megéri, az időjárás pont jó a túrákhoz, a fehér éjszakák hangulata pedig sosem tapasztalt érzéseket kelt. És az sem igaz, hogy a norvégok nem zeneszerető, tűzről pattant népség. Egy hetes utam meggyőzött arról, hogy érdemes itt hosszabb időt is eltölteni.

Aki még nem járt ott, azt hiheti, a sok eső – évente 300 napon a rossz nyelvek szerint – és a hűvös idő az embereken is meglátszik. A norvégok nemcsak az egészséges étkezéstől és a fehér éjszakáktól olyan kiegyensúlyozottak, csinosak és elégedettek, hanem attól a látványtól is, ami a nap minden percében eléjük tárul. Hófoltos hegyek, vízesések, átlátszó kékes színű gleccserek mindenütt.

Mindehhez évente tizenkét zenei fesztivál is társul, kétségkívül a legrangosabb köztük a július első hetében megtartott Førde Folk- és világzenei Fesztivál, amelyet a Songline magazin is a világ első 25 hasonló eseménye között tart számon.

Kis kerülővel érkeztem, Førde-be, Sognefjord megye központjába. Bergent kár lett volna kihagyni, Norvégia legnagyobb kikötővárosa. Itt született a norvégok nagy zeneszerzője, Edvard Grieg. A tradicionális felvonóval megközelíthető kilátóból jól látható a Bryggen, azaz a rakpart Hanza-kereskedőházainak sora, amely 1979 óta a világörökség része. A halpiactól kezdett séta során hagyományos kötött pulóvereket árusító üzletek sorával találkozhatunk.

Tovább haladva a fjord vidéken, lehetetlen elkerülni a szintén mesés Flåm vasútvonalat.

A mindössze 20 km-en át futó sínpár elkészítése 20 évet vett igénybe, 1944-ben villamosították. 20 alagúton visz át az út, ebből 18-at kézzel vájtak. Néhány alagút falába ablakot is készítettek, hogy a gyönyörű látvány egy pillanatra se vesszen kárba. Az összesen 9 közbeeső állomás mindegyikén feltüntetik a tengerszint feletti magasságot s a két végállomástól mért távolságot. A Kjos vízesésénél meg is áll a vonat, ki lehet szállni, fényképezni. Ha figyelmesek vagyunk, meghalljuk a finoman szóló muzsikát, majd az egyik ormon egy táncos jelenik meg, teljesen belesimulva a környezetbe. A Brekvam szakadék következik, majd a festői parasztgazdaságok sora. Végül Flåmba érkezünk, a 450 lakosú városba. Innen Balestrand felé vezet az út, immár hajón. Érdekes figyelni az utazó közönséget: szinte mindenki szótlan, a lélegzetelállító látvány, a víz kéksége és a hegyek tekintélyt parancsoló monumentalitása mindenkit tiszteletre késztet.

Balestrand almaboráról, a ciderről híres. A pezsgő italt speciális körülmények között, apáról fiúra szálló tudománnyal készítik. A család egy vendégházat is üzemeltet, ahol nemzetközi konyha szolgálja ki az idelátogatókat. Mi török specialitásokat ettünk, de a norvégok jellegzetes ételei, a halak, gyümölcsök, zöldséges rétesek sem hiányoztak.

Fjærlandba ismét hajóval érdemes menni, ahol a Norvég Gleccser Múzeum fogadja a látogatókat, nemcsak kiállított tárgyakkal, filmekkel, fotókkal, de „hazavihető” környezetvédő munícióval is: ha vigyáznánk a földünkre, háromszor ennyi embert is eltartana – szól a figyelmeztetés a kiállítás végén. A bevezető rövidfilm olyan helikopter túrára viszi a nézőjét, hogy egy pillanatra elbizonytalanodunk: részesei leszünk a repülésnek, mintha elindulna a szék is. A hatalmas, a termet körbevevő kivetítő teljes utazási élményt ad.

2534 gleccser van az országban, egy részükön túrázni, síelni is lehet. A gleccser színe a szakaszosan érkező újabb rétegek és a jég állandó mozgása miatt növekvő nyomás hatására változik fehérről kékre, kékeszöldre. A látvány leírhatatlan

A mászásra hívogató hegy lábánál helyi gazdák kínálnak egy kis kóstolót: barna színűre érlelt juhsajtot, szarvas kolbászt és helyben termelt gyümölcslét.

Itt található a norvég könyvváros, a Booktown is. 278 lakosa és mintegy 4 km-nyi könyvespolca van e falucskának. Hogy miért is? A könyvet ebben az országban nagyon megbecsülik. Hiszen ha rossz az idő – és ez gyakran előfordul – ez a legjobb társ. Lehet itt kölcsönözni és vásárolni is használt és új példányokat. Könyv van mindenütt: a garázsban, a fürdőszoba ablakban, a teraszon… Természetesen iskolája is van a „városnak”, úszómedencével. És minden gyereknek saját laptopja.

Førde idemár közel van, s a folkfesztivál minden július első hetének utolsó 3 napja. Az idén mintegy 300 előadó, 30 ország, 100 koncert, 30.000 látogató és 300 önkéntes volt jelen a 6 egész évben dolgozó munkatárs mellett. Profizmus és zene mindenütt, sok mosollyal és hihetetlen könnyedséggel. Az idén két magyarországi együttes volt itt, a Söndörgő és a Bes od droM. Koncertjeiket nemcsak álló ováció, de spontán kezdeményezett tánc is kísérte. De volt itt spanyol flamenco együttes, baszk dobosok, mali zenészek, kaukázusi férfikórus és sorolhatnánk. A norvégok speciális hegedűje, a hardingfele a négy szokásos húr alatti öt zengőhúrjával, és az egyenes húrtartó lábbal önmagában egy zenekar hangzásélményét adja.

A Førdehuset, azaz Førdeház volt a koncertek fő helyszíne, de rendeztek zenei eseményt a templomban, szabad téren és a helyi művészeti iskolában is. A szabadtéri színpad előtti tömeg kedvét még az egyre barátságtalanabbul meginduló eső sem zavarta, megjelentek az alkalmi esőkabátot kínáló alkalmi árusok. Fontos tanács: Norvégiában nem érdemes otthon hagyni az esőkabátot! Az esernyő nem az igazi!

Az utolsó reggel fontos eseménye a fjord melletti szabad téren elfogyasztott hagyományos közös reggeli, ahova mindenki hivatalos, aki csak erre jár. Készül itt palacsinta, sül kolbász, hal, lazac, szendvicsek mindenütt. Ezután indul a résztvevők felvonulása, a menetet a polgármester és a fesztivál igazgatója, Hilde Bjørkum vezetik lovon, a résztvevők lovas kocsikban ülnek és muzsikálnak.

A fesztivál témája az idén a zene és természet volt. Mert a népzene a természet tüneménye, Bartók szerint. És a zene csodákra képes: felolvasztja a gleccsert és érleli az almabort. A Balestrandi gazda megmutatta hogyan is lesz olyan finom az itala: amellett, hogy naponta egy negyed fordulatot mozdítanak az egyes üvegeken, esténként lemegy a pincébe a hordókhoz, és énekel nekik. Gregoriánt. Legjobban a Salve Reginát szereti a cider.

Három mondat, ami meghatározta a sorsomat:

"Ülj le, ahol énekelnek, daluk nincs a rossz embereknek."
Goethe

"A népdalhoz a legrövidebb út a zenei műveltségen át vezet."
Kodály Zoltán

"...nincs mód nem menni ahova te küldtél."
Babits Mihály: Jónás könyve

 

kottak

orgona

Oldalunk "sütiket" használ

Oldalunkon "sütiket" használunk. Ezek közül néhány elengedhetetlen, néhány pedig csak javítja a felhasználói élményt vagy statisztikai célokat szolgál.

Ön eldöntheti, hogy engedélyezi-e a "sütik" használatát.