Kórushangverseny A Magyar Kultúra Napja tiszteletére


1982. óta, 17 éve tartjuk számon ünnepként január 22-ét, a Himnusz születésnapját a Magyar Kultúra Napjaként. Kölcsey ezen a napon fejezte be Nemzeti imádságunk megírását.
Kölcsey Ferenc Vörösmarty Mihály mellett a magyar romantika legjelentősebb költője, a reformkor haladó szellemű politikusa, Kazinczy társa a nyelvújítási küzdelemben.
1790-ben született Sződemeterben. Régi nemesi család leszármazottja, gyermekkorát tragédiák árnyékolták be: korán árva maradt, himlőben bal szemére megvakult.
A debreceni kollégiumban tanult, 1810-ben Pestre került joggyakornoknak. Családi birtokára, Álmosdra, majd Szatmárcsekére költözött. 1823-ig visszavonultan élt, ekkor írta a Himnuszt. 1829-től Szatmár megye aljegyzője, 1832 és 34 között országgyűlési követe volt. Közéleti tapasztalatait Országgyűlési Naplójában írta le, erkölcsi elveinek összefoglalása a Parainesis, melyet unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz intézett.
1835-től visszavonultan élt 1838-ban bekövetkezett haláláig.


Jó, hogy vannak ilyen „rendelt” napjaink, amikor külső – s talán belső – kényszerből is magunkba nézünk, és tudatosan ünnepelünk.
A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége hagyományosan a Néprajzi Múzeum patinás falai között rendezi meg ünnepségét. Mivel is lehetne méltóbban tenni ezt, mint közös énekléssel, kórushangversennyel. Mert „szebb, ha ketten összedalolnak”.
Ardere et lucere! – szólított fel minket Zámbó István Liszt-díjas Érdemes művész a Magyar Kultúra Lovagja ünnepi köszöntőjében. „Ardere et lucere – lángolni és fényleni! Merjünk lángolni, merjünk nagyok lenni! – szólított fel Zámbó István – történelmi küzdelmeink, nemes hagyományaink, nemzeti-népi kultúránk hazai és nemzetközi eredményei feljogosítanak erre.”
A hangversenyen négy kórust és egy népzenei együttest hallhattunk, a Kispesti Erkel Ferenc Általános Iskola Kicsinyek Kórusát, Sebőkné Kós Szilvia vezényletével, A Szolnoki Varga Katalin Gimnázium Vegyes- és Fiú Kamarakórusát Szügyiné Böröcz Irén vezetésével, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola Leánykarát Bontovics Jánosné Rába Mária dirigálásával, valamint a Budapesti Erkel Ferenc Vegyeskart, akiket Cseri Zsófia vezényelt.
Olyan igazi „nagy durranást” most nem hallottunk. Igaz: tél van, nem is akármilyen, büszke lehet magára, aki ép hangot tud kiadni a torkán…
A szolnoki fiataloknak is örültünk, de némi gyakorlás rájuk férne. Ilyen felkészültségű 16 éves fiú torkokkal kamarazenélni igen merész vállalkozás! Talán csak az Erkel Ferenc Vegyeskarban nem csalódtunk.
Jó ideje már, hogy a KÓTA kórushangversenyein egy-egy eredeti, tehát nem feldolgozott népzenét játszó együttest is hallhatnak, Így volt ez most is, hiszen vendég volt a Tücsök Népzenei Együttes, akik Mihálygergéről, Nógrád megyéből érkeztek. A Dűvő együttes szárnyai alatt tanulták meg a mesterséget. Állandó kísérőik a mihálygergei Ipoly Néptáncegyüttesnek. Háromszoros Arany Páva díjasok, versenyeken is sikeresen szerepeltek. A magyar vidékek muzsikája mellett szlovák és magyarországi szlovák népzenét is játszanak. CD-jük, kazettájuk jelent meg és külföldön is többfelé muzsikáltak már. Mindezek ellenére játékuk némi csalódást okozott az avatottabb fülű zenészeknek. Nehéz ugyanis megszokni a népzenei együttesek körében egyre inkább elharapózó – igazából nem a népzenéből, sokkal inkább a magyar nóta és a könnyűzene világából ellesett ún. off beat-es, a hangsúlyokat rendszeresen eltoló, előrehozó ritmikai megoldásokat. Jó lenne, ha észrevennék: ez nem újítás, ez egy mézzel bekent rossz beidegződés, mely ugyan megéteti magát, de jó eredményt nem szül! Sajnos, most csalódnunk kellett a Tücsök együttes játékában, pedig sokszor hallottuk őket kitűnően muzsikálni.
Zámbó István Kodályt idézte: „Egy ország létének nemcsak gazdasági feltételei vannak. A magyarság joga az élethez elsősorban egy sajátos kultúra, amit magából merítve teremt, s amivel naponta él. Ez a kultúra megvan és folyton fejlődik. További életének másik föltétele a közönség, amely használja. Ezt a közösséget tervszerű munkával megteremteni: első és fő kötelessége mindenkinek, aki a magyar kultúra és vele a magyarság fennmaradását akarja.”
Merjünk hinni Kodálynak!
1982. óta, 17 éve tartjuk számon ünnepként január 22-ét, a Himnusz születésnapját a Magyar Kultúra Napjaként. Kölcsey ezen a napon fejezte be Nemzeti imádságunk megírását.Kölcsey Ferenc Vörösmarty Mihály mellett a magyar romantika legjelentősebb költője, a reformkor haladó szellemű politikusa, Kazinczy társa a nyelvújítási küzdelemben.1790-ben született Sződemeterben. Régi nemesi család leszármazottja, gyermekkorát tragédiák árnyékolták be: korán árva maradt, himlőben bal szemére megvakult.A debreceni kollégiumban tanult, 1810-ben Pestre került joggyakornoknak. Családi birtokára, Álmosdra, majd Szatmárcsekére költözött. 1823-ig visszavonultan élt, ekkor írta a Himnuszt. 1829-től Szatmár megye aljegyzője, 1832 és 34 között országgyűlési követe volt. Közéleti tapasztalatait Országgyűlési Naplójában írta le, erkölcsi elveinek összefoglalása a Parainesis, melyet unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz intézett.1835-től visszavonultan élt 1838-ban bekövetkezett haláláig. Jó, hogy vannak ilyen „rendelt” napjaink, amikor külső – s talán belső – kényszerből is magunkba nézünk, és tudatosan ünnepelünk. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége hagyományosan a Néprajzi Múzeum patinás falai között rendezi meg ünnepségét. Mivel is lehetne méltóbban tenni ezt, mint közös énekléssel, kórushangversennyel. Mert „szebb, ha ketten összedalolnak”.Ardere et lucere! – szólított fel minket Zámbó István Liszt-díjas Érdemes művész a Magyar Kultúra Lovagja ünnepi köszöntőjében. „Ardere et lucere – lángolni és fényleni! Merjünk lángolni, merjünk nagyok lenni! – szólított fel Zámbó István – történelmi küzdelmeink, nemes hagyományaink, nemzeti-népi kultúránk hazai és nemzetközi eredményei feljogosítanak erre.”A hangversenyen négy kórust és egy népzenei együttest hallhattunk, a Kispesti Erkel Ferenc Általános Iskola Kicsinyek Kórusát, Sebőkné Kós Szilvia vezényletével, A Szolnoki Varga Katalin Gimnázium Vegyes- és Fiú Kamarakórusát Szügyiné Böröcz Irén vezetésével, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola Leánykarát Bontovics Jánosné Rába Mária dirigálásával, valamint a Budapesti Erkel Ferenc Vegyeskart, akiket Cseri Zsófia vezényelt.
Olyan igazi „nagy durranást” most nem hallottunk. Igaz: tél van, nem is akármilyen, büszke lehet magára, aki ép hangot tud kiadni a torkán…A szolnoki fiataloknak is örültünk, de némi gyakorlás rájuk férne. Ilyen felkészültségű 16 éves fiú torkokkal kamarazenélni igen merész vállalkozás! Talán csak az Erkel Ferenc Vegyeskarban nem csalódtunk.
Jó ideje már, hogy a KÓTA kórushangversenyein egy-egy eredeti, tehát nem feldolgozott népzenét játszó együttest is hallhatnak, Így volt ez most is, hiszen vendég volt a Tücsök Népzenei Együttes, akik Mihálygergéről, Nógrád megyéből érkeztek. A Dűvő együttes szárnyai alatt tanulták meg a mesterséget. Állandó kísérőik a mihálygergei Ipoly Néptáncegyüttesnek. Háromszoros Arany Páva díjasok, versenyeken is sikeresen szerepeltek. A magyar vidékek muzsikája mellett szlovák és magyarországi szlovák népzenét is játszanak. CD-jük, kazettájuk jelent meg és külföldön is többfelé muzsikáltak már. Mindezek ellenére játékuk némi csalódást okozott az avatottabb fülű zenészeknek. Nehéz ugyanis megszokni a népzenei együttesek körében egyre inkább elharapózó – igazából nem a népzenéből, sokkal inkább a magyar nóta és a könnyűzene világából ellesett ún. off beat-es, a hangsúlyokat rendszeresen eltoló, előrehozó ritmikai megoldásokat. Jó lenne, ha észrevennék: ez nem újítás, ez egy mézzel bekent rossz beidegződés, mely ugyan megéteti magát, de jó eredményt nem szül! Sajnos, most csalódnunk kellett a Tücsök együttes játékában, pedig sokszor hallottuk őket kitűnően muzsikálni.Zámbó István Kodályt idézte: „Egy ország létének nemcsak gazdasági feltételei vannak. A magyarság joga az élethez elsősorban egy sajátos kultúra, amit magából merítve teremt, s amivel naponta él. Ez a kultúra megvan és folyton fejlődik. További életének másik föltétele a közönség, amely használja. Ezt a közösséget tervszerű munkával megteremteni: első és fő kötelessége mindenkinek, aki a magyar kultúra és vele a magyarság fennmaradását akarja.”
Merjünk hinni Kodálynak!

Három mondat, ami meghatározta a sorsomat:

"Ülj le, ahol énekelnek, daluk nincs a rossz embereknek."
Goethe

"A népdalhoz a legrövidebb út a zenei műveltségen át vezet."
Kodály Zoltán

"...nincs mód nem menni ahova te küldtél."
Babits Mihály: Jónás könyve

 

kottak

orgona

Oldalunk "sütiket" használ

Oldalunkon "sütiket" használunk. Ezek közül néhány elengedhetetlen, néhány pedig csak javítja a felhasználói élményt vagy statisztikai célokat szolgál.

Ön eldöntheti, hogy engedélyezi-e a "sütik" használatát.