Dr. Fehér Anikó

Szeretettel köszöntöm az Olvasót!


Fehér Anikó karnagy, népzenekutató vagyok. Munkásságom legfontosabb célja a magyar népzene szépségeinek kutatása, és ezek megmutatása. Szeretném mindenkinek elmondani, hogy ennek a letűnni készülő kultúrának van mondanivalója a mai ember számára is. Honlapom segítséget nyújt a népzenében való elmélyedéshez, ötleteket ad a kutatáshoz. Biztos vagyok abban, hogy az itt felsejlő világ, ez a kultúra segítséget nyújthat jelenünk okos és szép megéléséhez.

 

A családi legendárium szerint már az óvodában zenekart és kórust vezettem, a konyhából kértük kölcsön a fedőket és a fakanalakat, tölcsér volt a trombita. Ezt az üdítős üvegből képzett mikrofonnal készített interjúzás követte, majd ha magamra maradtam, azonnal konfokat, azaz felvezetéseket  mondtam – szinte bármiről. Ezek a jó szokásaim ma is megvannak, igaz, egy kicsit másként…

A zeneiskolában hegedülni kezdtem, később zongoráztam, és teljesen természetes volt, hogy a Zeneakadémián végzem a tanulmányaimat. Itt doktoráltam, hamar megcsapott a magyar népzene szele. Elragadott a táncház mozgalom, ma is szívesen táncolok, énekelek.
Később, hogy kérdéseimre választ kapjak, elvégeztem a Sapientia Főiskolát is. Munkásságom leglényegesebb részét azok a dokumentumfilmek, televíziós alkotások és rádióműsorok képezik, melyeket a Duna Televízióban és a Magyar Rádióban készítettem. Ennek mintegy következménye a sok színpadi jelenlét, örömmel konferálok zenei eseményeken, ahol a műsorismertetésen felül saját gondolataimat is elmondom muzsikáról, kultúráról, magyarságról. Alig van olyan népzenész, klasszikus zenész, akivel ne beszélgettem volna a nyilvánosság előtt.


Egy olyan honlapot talál itt a kedves Olvasó, ahol a magyar népzene fontos kérdéseire kaphat választ. Több évtizede foglalkozom ezzel, tanítom, szerkesztem, írom mindazt, ami a népzenével kapcsolatos.


Egykori zeneakadémiai tanárom, Pernye András zenetörténész mondta, hogy ha az ő életéből kivennék a zenét, nem maradna semmi. Valahogy így vagyok én a népzenével, persze csak a szakmai életemet tekintve.
Álljon itt három olyan mondat, ami meghatározta a sorsomat:

"Ülj le, ahol énekelnek, daluk nincs a rossz embereknek."
Goethe


"A népdalhoz a legrövidebb út a zenei műveltségen át vezet."
Kodály Zoltán


"...nincs mód nem menni ahova te küldtél."
Babits Mihály: Jónás könyve


Jó időtöltést, hasznos böngészést kívánok!

 

Kodály, Bartók kézírásos kottái